NÉGY GYERTYA



Négy gyertya égett az adventi koszorún.



Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amit a gyertyák beszéltek.



Az első gyertya megpislant és elkezdte:

a nevem BÉKE

AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ EMBEREK NEM TARTJÁK BE A BÉKÉT
A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…




A második gyertya is rákezdte:

a nevem HIT

AZ EMBEREK NEM AKARNAK TUDOMÁST SZEREZNI SEMMIRŐL, ÚGYHOGY HIÁBA VILÁGÍTOK ÉN IS
Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt…



A harmadik gyerta szomorúan és csendesen rákezdte:

az én nevem SZERETET

MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY VILÁGíTSAK, AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK ÉS ELFELEJTETTEK

És a léngja sisteregve kialudt…



EGY KISFIÚ LÉPETT A SZOBÁBA

RÁNÉZETT A GYERTYÁKRA ÉS ÍGY KIÁLTOTT:

„NEKTEK ÉGNI KELL!“
És majdnem sírva fakadt…



ÉS EBBEN A PILLANATBAN MEGSZÓLALT A NEGYEDIK GYERTYA IS:

NEFÉLJ! AMEDDIG ÉN ÉGEK, ADDIG MINDIG VAN REMÉNY

„A NEVEM REMÉNY!”



ÉS A KISFIÚ MEGGYÚJTOTTA RÓLA A HÁROM KIALUDT GYERTYÁT.



A Remény lángjának soha nem szabad kialudnia…



...és így a négy lángot:
Békéét,
Hitét,
Reményét
és Szeretetét,
őrizni kell mindörökre.




 

Created with pptHtml