background image
A királyok kora történetének váza
Ssz.
Júda
Izráel
Év
1                                  Saul
2 Dávid
Isbóset
3                                 Dávid
4                        Dávid, Salamon
5                              Salamon
6 Roboám
Jeroboám
930–913
7 Abijjá
913–910
8 Ászá
910–909
9
Nádáb
909–908
10
Baasá
908–886
11
Élá
886–885
12
Zimri
885
13
Tibni, Omri
885–880
14
Omri
880–874
15
Aháb
874–872
16 Ászá, Jósáfát
872–869
17 Jósáfát
869–853
18 Jósáfát, Jórám
Ahazjá
853–852
19
Jórám
852–848
20 Jórám
848–841
21 Ahazjá
841
22 Ataljá
Jéhú
841–835
23 Jóás
835–814
24
Jóáház
814–798
25
Jóás
798–796
26 Amacjá
796–793
27
Jóás, Jeroboám
793–792
28 Amacjá, Uzzijá
792–782
29
Jeroboám
782–767
30 Azarjá (Uzzijá)
767–753
31
Zekarjá
753
32
Sallum
752
33
Menahém
752–750
34 Uzzijá, Jótám
750–742
35
Pekahjá
742–740
36 Jótám
Pekah
740–735
37 Áház
735–732
38
Hóséa
732–722
39
 – 
722–715
40 Ezékiás
715–697
background image
41 Ezékiás, Manassé
697–686
42 Manassé
686–642
43 Ámón
642–640
44 Jósiás
640–609
45 Jóáház
609
46 Jójákim
609–598
47 Jójákin
598–597
48 Cidkijjá
597–586 
49 Babiloni fogság
586–  
50 Visszatérés
Rövid ismertetés az egyes szakaszokhoz
1 Izrael királyt kívánt, mint a többi nép. Sámuel próféta az Ú
R
  utasítására 
Sault keni királlyá, aki kiűzi a filiszteusokat, de később önelégültsége és 
hatalomvágya   engedetlenségbe   kergeti,   ezért   az   Ú
R
  elveti,   és   Dávidot 
választja ki helyette. (1Sám 8–31; 1Krón 10)
2 Dávid pásztorfiúból lett Saul fegyverhordozója, Isten kiválasztottja. Saul 
féltékenysége miatt sokat kellett bujdosnia. Saul halála után Júda királlyá 
választja, és Hebronban uralkodik. Izrael többi törzse Isbósetet, Saul fiát 
választja királlyá. (2Sám 1–4)
3 Mikor   Isbósetet   meggyilkolták,   Dávid   az   egész   ország   királya   lesz. 
Jeruzsálemet az ország fővárosává teszi, és királyi palotát épít benne. Izrael 
az ő uralkodása alatt a leghatalmasabb. (2Sám 5–24; 1Krón 11–27)
4 Dávid   öreg   korában   fiát,   Salamont   is   bevonja   az   uralkodásba,   tanítja, 
tanácsokkal látja el. (1Kir 1,1–2,11; 1Krón 28–29)
5 Salamon   Izrael   legbölcsebb   királya,   a   templomépítő.   (1Kir   2,12–11,43; 
2Krón 1–9)
6 Roboám Salamon fia, aki gorombán elutasítja a nép könnyebb szolgálatra 
vonatkozó kérését, ezért csak Júda és Benjámin választja meg. Roboám sok 
bűnt követ el az Ú
R
 ellen. 
Izrael   többi   törzse   Jeroboámot,   Salamon   szolgáját   választja   királlyá,   aki 
politikai   okokból   (hogy   a   nép   ne   Jeruzsálembe   járjon   a   templomba), 
bevezeti a bálványimádást. (1Kir 12–14; 2Krón 10–12)
7 Abijjá Roboám fia. Folytatta apja vétkeit, és szíve nem volt olyan teljesen 
az Ú
R
é, mint Dávidé. (1Kir 15,1–8; 2Krón 13)
8 Ászá Abijjá fia. Azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
. (1Kir 15,9–24; 2Krón 
14–16)
9 Nádáb Jeroboám fia. Azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (1Kir 15,25–26)
10 Baasá   (Issakár   házából   származott)   összeesküvést   szőtt   Nádáb   ellen,   és 
kiirtotta Jeroboám háza népét. Azt tette, amit rossznak  lát az Ú
R
. (1Kir 
15,27–16,7) 
11 Élá, Baasá fia, vétkezett, és vétekbe vitte Izraelt. (1Kir 16,8–14)
background image
12 Zimri, Élá szolgája, összeesküvést szőtt Élá ellen. 7 napig volt utána király. 
Öngyilkos lett. (1Kir 16,9–20)
13 Zimri puccsát az éppen a filiszteusok ellen harcoló hadinép nem fogadta el, 
és helyette a hadseregparancsnokot, Omrit választották királynak. A nép 
másik fele Tibni, Ginat fia pártján volt, de ő is meghalt. (1Kir 16,15–22)
14 Omri alapította Samária városát. Azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
, rosszabb 
volt minden elődjénél. (1Kir 16,23–27)
15 Aháb,   Omri   fia   azt   tette,   amit   rossznak   lát   az   Ú
R
,   még   inkább,   mint 
valamennyi elődje. Az ő felesége volt Jezábel. Az ő idejében működött Illés 
próféta. (1Kir 16, 28–22,40)
16 Jósáfát, Ászá fia, már apjával együtt is uralkodott Júdában.
17 Jósáfát 25 évig uralkodott, azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
. Békességben 
élt Izráel királyával. (1Kir 22,41–50; 2Krón 17–20)
18 Jórámot, Jósáfát fiát is bevonta apja az uralkodásba.
Ahazjá,   Aháb   fia,   tovább   folytatta   Izráel   királyainak   bűneit.   A   Baalt 
tisztelte, bosszantotta az U
R
at. Fiú-utód nélkül, baleset következtében halt 
meg, büntetésül Baalzebúbhoz  való fordulása  miatt. Utódja testvére lett. 
(1Kir 22,51–2Kir 1,18; 2Krón 20,35–37)
19 Jórám, Aháb fia azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
, bár nem annyira, mint 
apja   és   anyja,   mert   eltávolította   Baal   szent   oszlopait,   amelyeket   apja 
készített. Az Ú
R
  apjának Nábót elleni bűne miatt ölette meg. (2Kir 1,17–
9,26)
20 Jórám, Jósáfát fia Aháb lányát vette feleségül. Azt tette, amit rossznak lát az 
Ú
R
. De az Ú
R
  nem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért. (2Kir 
8,16–23; 2Krón 21)
21 Ahazjá Jórámnak, Júda királyának fia. Ő is Aháb házának az útján járt, és 
azt tette, amit rossznak tart az Ú
R
. Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával 
együtt harcolt az arámok ellen, és amikor Jórám megsebesülve hazament, 
utánament   meglátogatni.   Így   csöppent   bele   a   Jéhú   (l.   22.)   által   indított 
összeesküvésbe, és őt is megölték (2Kir 8,24–9,29; 2Krón 22,1–9)
22 Elizeus   próféta   indította   el   Jéhúnak,   Jósáfát   fiának,   Nimsi   unokájának 
összeesküvését, hogy irtsa ki Aháb háza népét. Jéhú megölte Jórámot, Júda 
királyát, és Ahazját, Izráel királyát, és ő lett a király Izráelben. Megölette 
Jezábelt is, Aháb fiait és párthíveit is, végül az összes Baal-papot. De Jéhú 
sem tágított Jeroboám bűnétől, az aranyborjúktól.
Júdában Ataljá, Ahazjá anyja ragadta magához a hatalmat, és kiirtotta a 
királyi család minden ivadékát, de Jóseba, Jórám lánya, Ahazjá húga kilopta 
és elrejtette Jóást, Ahazjá fiát. (2Kir 9–11; 2Krón 22,10–12)
background image
23 Jóás királyfit 7 éves koráig az Ú
R
  házában nevelték, akkor Jójádá főpap 
királlyá   kente   fel,   a   közbelépő   Atalját   pedig   meggyilkolták.   Jójádá 
szövetséget kötött az Ú
R
, a király és a nép között, hogy az Ú
R
 népe lesznek. 
Baal templomát, oltárait és bálványképeit lerombolták. Jóás kijavíttatta a 
templomot. Egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az Ú
R
, mivel erre 
tanította Jójádá főpap. Csak az áldozóhalmok nem szűntek  meg. Udvari 
emberei szőttek ellene összeesküvést, és gyilkolták meg. (2Kir 12; 2Krón 
23–24)
24 Jóáház, Jéhú fia, azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
, és ezért került Izráel 
Arám kezébe. (2Kir 13,1–9; 2Krón 25,17–24)
25 Jóás, Jóáház fia azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 13,10–25)
26 Amacjá, Jóásnak, Júda királyának fia azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
(2Kir 14,1–20; 2Krón 25)
27 Jeroboám, Jóás fia, már apja életében uralkodott Izráelben.
28 Azarjá (Uzzijá), Amacjá fia már apja életében is uralkodott Júdában.
29 Jeroboám, Jóás fia, Izráel királya azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 
14,23–29)
30 Azarjá   (Uzzijá),   Júda   királya   azt   tette,   amit   helyesnek   lát   az   Ú
R
.   (2Kir 
14,21–15,4; 2Krón 26)
31 Zekarjá,   Jeroboám   fia   6   hónapig   uralkodott   Izráelben.   Azt   tette,   amit 
rossznak lát az Ú
R
. Összeesküvésben ölték meg. (2Kir 15,8–12)
32 Sallum, Jábés fia, megölte Zekarját, Izráel királyát, és ő lett utána a király, 
de csak 1 hónapig. (2Kir 15,13–16)
33 Menahém, Gádi fia Tircából behatolt Samáriába, megölte Sallumot, Izráel 
királyát, és ő lett utána a király. Azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 
15,17–21)
34 Azarjá   (Uzzijá),   Júda   királya   poklos   lett   halála   napjáig.   Ezért   egy 
elkülönített házban lakott, és Jótám királyfi állt az ország élén. (2Kir 15,5–
7)
35 Pekahjá, Menahém fia azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 15,22–26)
36 Pekah,   Remaljáhú   fia,   Pekahjának,   Izráel   királyának   egy   tisztje 
összeesküvést szőtt a király ellen, és megölte, majd ő lett a király. Azt tette, 
amit rossznak lát az Ú
R
. Uralkodása alatt betört Izráelbe Tiglat-Pileszer, 
Asszíria királya, Pekahot pedig összeesküvésben megölték. (2Kir 15,27–29; 
2Krón 28,5–15)
Jótám, Uzzijának a fia, Júda királya azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
(2Kir 15,32–38; 2Krón 27)
37 Áház, Jótám fia, Júda királya nem azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
, sőt 
még a fiát is elégette áldozatul. Recín, Arám királya és Pekah, Izráel királya 
háborút   indított   ellene,   de   csak   Élatot   tudták   elfoglalni.   Áház   Tiglat-
Pileszerhez, Asszíria királyához fordult segítségért, és elküldte neki az Ú
házában   és   a   királyi   palota   kincstárában   található   ezüstöt   és   aranyat.   A 
jeruzsálemi templomban átalakításokat végzett damaszkuszi mintára. (2Kir 
16; 2Krón 28)
background image
38 Hóséa, Élá fia összeesküvést szőtt Pekah, Izráel királya ellen, megölte, és ő 
lett helyette a király. Azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. Felvonult ellene 
Salmaneszer, Asszíria királya, akinek Hóséa adófizető szolgája lett. (2Kir 
15,30–31; 2Kir 17,1–3)
39 Hóséa követeket küldött Egyiptom királyához, Asszíriába pedig nem küldte 
el   az   adót,   de   Asszíria   királya   elfogatta,   börtönbe   vetette,   elfoglalta 
Samáriát, Izráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába. Ezzel Izráel megszűnt, 
Jákób utódainak 10 törzse elveszett. 2Kir 17,4–41)
40 Ezékiás, Áház fia, Júda királya azt tette, amit helyesnek lát az Ú
R
, bízott az 
Ú
R
ban, nem volt hozzá senki hasonló Júda királyai között, sem előtte, sem 
utána.   Szanhérib,   Asszíria   királya   megtámadta   Jeruzsálemet,   de   az   Ú
megsegítette   Júdát,   egyetlen   éjszaka   meghalt   185000   ember   az   asszír 
táborban, és elvonultak. Ezékiás súlyos betegségében is az Ú
R
hoz fordult, 
és meggyógyult. Egy politikai hibát elkövetett, amikor babiloni követeknek 
megmutatta egész kincstárát. (2Kir 18–20; 2Krón 29–32) 
41 Manassé, Ezékiás fia, már apja életében is részt vett az uralkodásban.
42 Manassé, Júda királya azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 21,1–18; 
2Krón 33,1–20)
43 Ámón, Manassé fia, Júda királya azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
. (2Kir 
21,19–26; 2Krón 33,21–25)
44 Jósiás,   Ámón   fia,   Júda   királya   azt   tette,   amit   helyesnek   tart   az   Ú
R
Kijavíttatta a templomot. Megtalálták a törvénykönyvet, és annak alapján 
helyreállította az igazi istentiszteletet.  Páskaünnepet tartott úgy, ahogy a 
bírák kora óta nem tartottak. A Nékó fáraó elleni megiddói csatában esett el. 
(2Kir 22,1–23,30; 2Krón 34–35) 
45 Jóáház,   Jósiás   fia   azt   tette,   amit   rossznak   lát   az   Ú
R
.   Csak   3   hónapig 
uralkodott, Nékó fáraó fogságba vitette. (2Kir 23,31–33; 2Krón 36,1–4)
46 Jójákim, Jósiás fia (eredeti nevén Eljákim) azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
Nékó   fáraónak   adót   fizetett.   Ezután   Nebukadneccár,   Babilónia   királya 
támadta  meg. Jójákim először szolgája  lett, majd fellázadt ellene, amire 
rablócsapatok támadták meg az országot, és őt is fogságba vitték Babilonba. 
(2Kir 23,34–24,7; 2Krón 36,1–8)
47 Jójákin,   Jójákim   fia  azt   tette,   amit  rossznak   lát  az   Ú
R
.   Csak   3   hónapig 
uralkodott. Nebukadneccár, Babilónia királya megostromolta Jeruzsálemet, 
elfogta Jójákint és az ország fő embereit, és – a templomot és a palotát is 
teljesen kirabolva – Babilóniába vitte őket fogságba (első fogságba vitel). 
Később, fogsága 37. évében a babilóni király megkegyelmezett Jójákinnak, 
aki a továbbiakban a babilóni királyi palotában „királyi vendég”-ként élt. 
(2Kir 24,8–16; 25,27–30; 2Krón 36,9–10)
background image
48 Cidkijjá   (eredeti   nevén   Mattanjá),   Jójákin   nagybátyja   Nebukadneccár 
hűbéreseként lett király Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az Ú
R
Fellázadt Babilon királya ellen, aki megtámadta, elfoglalta és elpusztította 
Jeruzsálemet, Cidkijjá fiait apjuk szeme láttára kivégeztette, majd Cidkijját 
megvakíttatta, és bilincsbe verve, az ország minden jelentősebb emberével 
együtt fogságba vitték. (Ez a második fogságba vitel.) (2Kir 24,17–25,21; 
2Krón 36,11–21)
49 Nebukadneccár   Gedalját,   Ahikám   fiát   tette   helytartóvá.   Őt   azonban 
meggyilkolták.   Ezután   a   nép   elmenekült   Egyiptomba.   Júda   is   megszűnt 
létezni. (2Kir 25,22–26)
50 A   babiloni   fogságból   való   hazatérés   hosszú   idő   múlva,   több   részletben 
történt,   és   az   elpusztult   országban   nehezen   indult   újra   az   élet.   (2Krón 
36,22–23; Ezsd; Neh)