A vadállatokat inkább ösztökéljétek, hogy
sírommá váljanak, és semmit ne hagyjanak meg
testemből, nehogy halottként bárkinek terhére
legyek.
Ignatios levele a Rómaiaknak
Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!
Bemutatkozásomat Antóchia második püspökének, Ignatiosnak szavaival kezdem, aki leveleiben
bizonyságot tesz a püspöki szolgálat Jézustól kapott küldetéséről, és akinek leveleiben a püspöki,
presbiteri, diakónusi tisztség egysége, egymásra épült szolgálata is hangsúlyt kap. Egyházszervezeti
modellje mellett inkább példa számomra az Ignatiosban élő vágy, hogy sem életében, sem halálában
Krisztust el ne takarja.
Családom
Budapesten születtem 1960. november 5-én, négygyermekes család harmadik gyermekeként. Ha
áldásokról emlékezem meg, ha nem is ezer ízig, ám három nemzedékre visszalátok, és hálával
fedezem fel magamban és testvéreimben szüleim, nagyszüleim örökségét. A lelkészi hivatást, mint
példát és életformát, is tőlük kaptam. A Biblia-olvasás, az imádság, a vendégszeretet és az alázattal
ékesített elkötelezettség példái ők számunkra.
Hálás vagyok Istennek, hogy ifjúkori élményeimet újra átélhetem feleségem és gyermekeim
körében. 1988-ban kötöttünk házasságot Varga Timeával. Feleségem tanító. Iskolai munkája mellett
hitoktatóként szolgál gyülekezetünkben. Gyermekeink közül Réka gyógyszerész-hallgató, Veronika
tanítóképzőbe jár Budapesten. Anna Rebeka idén a gimnázium 9. osztályát végzi.
Nemcsak egyéni életemben, hanem szolgálatomban is meghatározó számomra a család. Ezért
köszönetet mondok az Úrnak, hogy elhivatásomat erősítik és gazdagítják gyermekeink, és hogy a
Házas Hétvége Lelkiségi Mozgalmon keresztül feleségemmel közösen tapasztaltuk meg a Lélek
egybeszerkesztő erejét.
Gyülekezet
Isten háza népébe hívott engem keresztségemben, és ezt a konfirmációban is megerősítette. Így vált
családom mellett családommá mindenkori gyülekezetem. Hálás vagyok Istennek azért, mert
Lélekkel megáldott emberekkel vett körül ebben a tágabb családban is. Ők tudatosságot,
gondolkodó, gyakorlati keresztyénséget adtak például. A kelenföldi gyülekezet mellett a fóti
kántorképző tanfolyam volt lelki formálódásom helye.
Székesfehérvárra kerülvén Nagy Tibor elődöm áldott munkájára építve gyülekezeti alkalmak
mellett házi bibliaórákat is szerveztünk. Ebben az időben ugyanis nem volt a gyülekezetnek saját
otthona. Ma több mint harminc munkatársunk van. A hittanórákon kívül tíz közösség működik a
gyülekezetben. Az elmúlt években öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. A szórványmunka
is megerősödött. Az elmúlt huszonhat évben felépítettük gyülekezeti házunkat, templomunk teljesen
megújult, orgonát építettünk, létrehoztuk az Egymásért Élni Alapítványt, amely jelentős szociális
munkát végez, és családi napközit indítottuk el. Tizenöt éve negyedévente kiadjuk gyülekezeti
körlevelünket. Testvéri kapcsolatot ápolunk a finnországi és a németországi
testvérgyülekezeteinkkel. Ezek a szolgálatok szükségszerűen erősítik a gyülekezeti közösséget, és
csak úgy működhetnek, ha Krisztustól kapott hivatással, egymás iránti szeretettel dolgozunk tudva,
hogy eszközök vagyunk Isten országának építésében.
Elhívatás
Ha visszatekintek lelkészi indulásomra, csakugyan arra kaptam elhívatást, amit a fehérvári
gyülekezetben próbálunk megélni: Jó Jézus körül együtt lenni. A régi elhívás nem változott, a
szavak tartalma kapott pontosabb értelmet. Amit régebben kellemesnek, kívánatosnak mondtam – a
jót –, azt most inkább üdvösségesnek, jövőre tekintőnek, a valósághoz igazodónak mondanám.
Azért ma is hozzátartozik ehhez lehetőség szerint a derű, a vitalitás.
Iskoláimat Budapesten végeztem. A József Attila Gimnáziumban tettem érettségi vizsgát. Az
Evangélikus Teológiai Akadémia végzése mellett szereztem középfokú nyelvvizsgát francia
nyelvből. Teológiai évfolyamtársaim körében formálta Isten a hitemet, személyiségemet.
Magaménak érzem, amit Pál apostolnak így mondott az Úr: „Elég neked az én kegyelmem, mert az
én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2.Kor 12:9). Lelkésszé Dr. Nagy Gyula püspök avatott 1984
augusztusában. Fiatal lelkészként szerkesztettem az Evangélikus Élet ifjúsági rovatát, az
egyházmegye ifjúsági majd missziói előadója voltam. A Mevisz alakuló ülésein vettem részt
Budapesten, Szegeden és Székesfehérváron. Az 1989-90-es tanévben ösztöndíjat nyertem Genfbe,
ahol egyháztörténeti és újszövetségi előadásokat hallgattam. Hazatérve a Zsinat tagja lettem. A
második ciklusban a szolgálati bizottság elnöki tisztét is betöltöttem. 2000-től – esperesi
szolgálatom miatt – nem vállaltam a zsinati tagságot. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem szabad
az egyházban tisztségeket halmozni, hanem a feladatokat meg kell osztanunk egymás között. 2006-
ig egyházmegyénk esperese voltam. Ez a szolgálat érdekes kihívások elé állított, ezen keresztül
Isten sok értékes emberrel ajándékozott meg, és megmutatta, hogy ha én tehetetlen vagyok is,
Őneki nincs lehetetlen. Több, régóta konfliktusos helyzetből mutatott kiutat úgy, hogy közben az
egymás iránti szeretetet megőrizte bennünk. A következő ciklusban nem vállaltam az újbóli jelölést.
Úgy véltem, hogy váltott emberekkel lendületesebben működhetnek az egyházmegyék, és láttam,
hogy az esperesi szolgálatom mellett hátrányt szenved gyülekezeti szolgálatom, elsősorban a
személyes lelkigondozás.
A most folyó ciklusban egyházmegyénket képviselem az egyházkerületi közgyűlésen. Az utóbbi
másfél évben püspök-helyettesként újból bekapcsolódtam az Esperesi Tanács munkájába.
Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban!
Röviden igyekeztem bemutatkozni abban a tudatban, hogy nem én végeztem, amit végeztem,
hanem Krisztusnak bennem élő Lelke. Egyedül Ő tesz alkalmassá minket a szolgálatra. Hogy a
püspöki szolgálatra jelöltséget kaptam, azt a reményt is kelti bennem, hogy minden hibám ellenére
meglátszódik rajtam a Krisztus dicsősége. Hála legyen ezért Istennek! Őbenne bízva fogadtam el a
jelöltséget.
Erős vár a mi Istenünk!
Székesfehérvár, 2011. január 9.
Bencze András
lelkész
Elfelejtett jelszó?
Bemutatkozas_BenczeAndras.pdf
—
PDF document,
57Kb
